2018. december 13. csütörtök (Karácsony és Álom hava - Télelő, az év 50. hete és 347. napja)
Aperitif

- régebbi -  1   2   3   4   5   6   7   8   9   10 - újabb -

A kultúra magasságai és mélységei

 Eraviscum
 2009. január 20. 16:30:56

Mi lehet az ismérve a ma élő művelt embernek, aki társadalmának értékes tagja és közvetlen közösségében megbecsülésnek örvend? A sugárzó intelligencia, általános műveltség, a művészet szeretete, a tudományokban való általános jártasság, a nyelv kifinomult használata, az állam és a világ folyamatainak ismerete, az érett életfelfogás, mind-mind a kultúra fogalmának óriási leple alatt foglalható össze. Mivel az ország és az egyén, aki annak szerves része, nem választható szét, ezért a kultúra önmagában semmit sem jelent, csak az élharcosai által nyeri el lényeg, akik valaha és most értelemmel töltik meg a fogalmát. A kultúrának sok értelmezése látott napvilágot az idők folyamán, kezdve az alapjelentésétől, amely föld megművelését jelentette, folytatva a lélek megművelésével, a neveltetésen és erkölcsösségen át, egészen a mai összetett és sokszínű használatáig.

Belevetődve a mai magyar kulturális értékek felbecsülésébe sok ellentétes, hasonlatos és káoszos ítélethez juthatunk. A kulturáltság immáron viszonyítási alap és mentális aduász az emberek összehasonlításában és a másik fél legyőzésének eszköztárában. Így a "ki a műveltebb" vetélkedő győztese az, aki hangosabban mondja képzelgéseit és gyorsabban reagál az érdektelen kérdésekre. Azonban a kultúra mélyebb és távolabbi értékekben gyökerezik. A gyökerek kisarjadnak és párhuzamosan mozognak az anyagi és mentális szálak, a kezdetektől egészen a napjainkig. Míg az őskor embere használati eszközként készített magának tárgyakat, azok számunkra régészeti kincsek és a kultúra leletei, valamint a tudás, amit az akkori ember átadott fiának a természet működéséről, az mára kifinomult és rendszerezett tudományágakká nőtte ki magát. Majdan későbbi korban az általunk használt eszközök és tudás a jövő történésze számára a korábbi kor régészeti emlékévé válnak, midőn teljesen másképpen és elavultnak nevezve szemlélik majd az általunk elért, nagynak tartott fejlődést. Szóval a kultúra egyidős az emberrel és fennmarad, amíg egyetlen ember is marad, de ennél tovább is megyek, a kultúra halhatatlan és elpusztíthatatlan. A művészeti kincseket és a történelem eseményeit csak résziben lehet megsemmisíteni, illetve megmásítani, mert lényegükben fennmaradnak. Elporladhat bár egy régi tárgy vagy vitathatjuk elődeink tetteit, de ami örökkévalóságra ítéltetett, a szép dolgok szeretete és az igazság törvényei, az valamilyen formában mindig megmarad. Ezért az igaz bölcselőnek azt kell keresnie, ami közös múltban, jelenben és jövőben. Az alkotás újra megalkotható, a gondolat újra kigondolható, akár általunk, akár más által. Ám ekkor feltárulnak a hírhordózók bugyrai és elárasztják a népet sokszínű löttyükkel, mert korunk lételeme, hogy mindenhol mindenki mindenről és mindenkiről mindig mindent megtudhat. Ha csak a kultúrát vizsgáljuk, abból is egyénre szabott vagy magunknak válogatott típusok állnak készen a befogadásra. Zeneművészet, irodalomművészet, festőművészet, iparművészet, színművészet, filmművészet, szakácsművészet, táncművészet, életművészet, koplalóművészet, szilikonművészet, izomművészet, utánzóművészet, politikaművészet és persze a kocsmaművészet közt mindenki megtalálja saját művi önkifejeződését. Ezért mi sem teszünk máshogy, minthogy saját művérünk működését serkentve szemezgetünk a kultúra gyöngyszemei közt. Persze lehet tévedni is, sőt mindenhol csak részigazságokkal találkozunk, ami még féligazság bokáját se éri fel. A kultúra zászlóshajói a világtenger mélyét célozták volna meg? Még közel sincs a vízfelszín se, mert ez csak a most és itt, az akkor és ott még távol van. A művészetek a kultúra átörökítői, valamint a jelen emberének boldogságforrása. Mert a létezés szabadságának gondolata, hogy nincs rossz művészet, csak értelmetlen közönség. Vajon hány és hány alkotó és gondolkodó volt, akiről nem tudunk? Akik neve fennmaradt, azok okkal váltak híressé, legyen bár jó vagy rossz ez az ok. Ugyan ez a sors vár ránk is, nem kell félni. Egy szabályt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ne üvöltsünk más fülébe hangosabban, mint amennyire mi is örülnénk, hogy arcunkba másznak. Mert a kultúra nem más, mint a Föld amelyen élünk, és annak megművelése.




- fel -
© 2008-2018 FilozófusKocsma Kft. „EGY KORSÓ BÖLCSESSÉG SOSEM ÁRT MEG!”
A weboldalon található egyéni kifejezések, szövegek és képek a FilozófusKocsma Kft. tevékenységét képezik,
így azok a kiadó tulajdonában állnak, következésképpen írásbeli hozzájárulás nélkül a weboldal bármely része
materiális módon semmilyen formában nem használható fel, valamint kereskedelmi forgalomba sem hozható,
csupán önálló és értelmes gondolatok tökéletesítésére, továbbá jótétemények véghezvitelére alkalmazható.
A weboldal böngészése kapcsán kialakult fizikai, értelmi és érzelmi sérülések miatt felelősséget nem vállalunk!
Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Hirdetés  |  Kockázatok és mellékhatások