2018. december 13. csütörtök (Karácsony és Álom hava - Télelő, az év 50. hete és 347. napja)
Aperitif

- régebbi -  1   2   3   4   5   6   7   8   9   10 - újabb -

Az elme világra jön

 Eraviscum
 2009. április 9. 19:26:06

Az objektív gondolkodás segítségével lehet a problémákat megoldani. Azonban a probléma csak a személyes elfogultságoktól válik problémává, mármint csak azon rágódunk, ami zavar minket, vagyis az zavar minket, ami az egyéni érzelmeinket sérti. Egyszerű megoldásként a válasz mindenre a pártatlanul logikus megközelítés. A tárgyilagos észjárás az alapja a tudományos szemléletmódnak, amelynek segítségével valósághű következtetésekkel lehet választ kapni a feltett kérdésekre. A tudomány nem teheti másként, mivel csakis a tapasztalható jelenségekre építve alkothat véleményt, minden egyéb csupán üres spekuláció. Csakhogy a maradék, tévedésre okot adó lehetőséget is kikerüljük, ezért párhuzamosan kell vizsgálni a két ellentétes gondolatmenetet, vagyis a tapasztalt jelenségről szóló eszmefuttatást, valamint az ehhez tartozó cáfolat fejtegetését. Ha már az adott gondolatmenet és annak teljes tagadása is kéznél van, megfontolhatjuk, hogy mely a tényleges igazság.

Tegyük fel, hogy emberek vagyunk, ami azt jelenti, hogy egyedüliként az élők világában tudunk önmagunkra reflektálni, segítségével megalkothatjuk az emberi szabadság fogalmát és kihasználhatjuk azt. Reflektálunk magunkra, vagyis felismerjük önmagunkat, amelynek legelemibb lépése, hogy képesek vagyunk személyünket megfogalmazni és értékelni. Egy madár nem tudja önmagáról, hogy repülni tud, csupán cselekszik, ami vagy sikerül neki vagy nem. A sebzett madár nem érzékeli, hogy nem tud repülni, hanem addig próbálkozik, míg annyira el nem fárad, hogy jártányi ereje sem marad, majdan ha már táplálkozni sincs ereje, akkor elpusztul. Az ember ennél különb, mivel rájöhet, hogy esendő és a sikertelen tevékenységekkel felhagy, ha nem sikerül neki. De az ember még ennél is különb, mert önmaga felismerésével és értékelésével becsaphatja magát, majd a sikertelen tevékenységeket tovább erőltetheti, amíg vagy mégis sikerül neki vagy fel nem falja saját önámítása. Ha már ott kecsegtet az esetleges sikeresség lehetősége, akkor biztosan nem hagy fel tevékenységének megtételével. De más lett a világ, érezni a vízből, a földön, a levegőben. Sok minden, ami valaha az elmében végbement, mára megváltozott. A látókör kiszélesedett és több lehetőség nyílik reflektálásra, mint valaha. Ellenben az agy védekezni kényszerül a túlzott kavalkád ellen, ezért a semleges értékelésű logikát elzárta és szabadjára engedte az érzelmi alapokon nyugvó logikát. Amit látunk, hallunk és tapasztalunk, mindent a kedvtelés szempontjából bírálunk el. De a szenvedély szenvedésbe fordul, mert a tapasztalható világunk ijesztően nagy és sokszínű. A bonyolult értelmi következtetéseket felváltja a "csak annyit teszek, amennyire képes vagyok, de azt sokat". Kizsigereljük és leegyszerűsítjük tevékenységeinket. A vadon rengetegétől oltalmazó társadalom biztonsága eltompítja érzékelésünket és leszűkíti lehetőségeinket. Akik itt lemaradoznak, azok az egyszerű és igénytelen élet jutalmában részesülnek. Aki viszont nem adja fel, annak a téboly mezsgyéin járva kell szívnia magába a pillanatokkal tömérdekében elárasztó tapasztalatokat és feldolgozni a kifogyhatatlan élményeket. Ha szívvel esünk neki a feladatnak, akkor a szív megszakad, mert a világ csupasz valóságában továbbra is a természet őstörvényei szerint jár el, ami könyörtelen. Az erős, amikor csak teheti, legyőzi a gyengét, saját erejének növelése érdekében. Ami gyenge az elpusztul, mert nem képes fennmaradni az erősebbek közt. Ahol pusztulófélben van valami, ott megjelennek a középszerűek, hogy részesülhessenek erősek jussából. A középszerűnek viszont túlélése érdekében rejtőznie kell, ezzel kiküszöbölve a gyengeség jellegét. Ez nem az állatvilágba való bepillantás, hanem az emberi civilizáció mikéntje. Ellenben, ha az elme világra jött és kiismeri környezetét, akkor uralja a természet őstörvényeit. Nem támad erősebbekre, mert tudja, hogy legyőzhetik. Nem győzi le a gyengébbeket, mert megsegítésükkel növeli saját erejét. Nem kell középszerűen rejtőznie és mások pusztulásából táplálkoznia, mert biztonságot teremt maga körül és képes arra, hogy ellássa magát. Az erősek nem bántják, a gyengék felnéznek rá, mert a tiszteletet életmódjával váltja ki. Azonban ez nem tökéletes és végleges állapot, hanem a napi teendő. Egy szabálytalan, szenvelgő gondolat és nem lesz több, mint egy középszerű lény. Az adott pillanatokban kell felülemelkedni az átlagosságon, hogy csak az értékes és értelmes szándékainkat valósítsuk meg, hogy ne vesszünk el a világ nyüzsgésében és az ösztönök kiszolgáltatottságában.




- fel -
© 2008-2018 FilozófusKocsma Kft. „EGY KORSÓ BÖLCSESSÉG SOSEM ÁRT MEG!”
A weboldalon található egyéni kifejezések, szövegek és képek a FilozófusKocsma Kft. tevékenységét képezik,
így azok a kiadó tulajdonában állnak, következésképpen írásbeli hozzájárulás nélkül a weboldal bármely része
materiális módon semmilyen formában nem használható fel, valamint kereskedelmi forgalomba sem hozható,
csupán önálló és értelmes gondolatok tökéletesítésére, továbbá jótétemények véghezvitelére alkalmazható.
A weboldal böngészése kapcsán kialakult fizikai, értelmi és érzelmi sérülések miatt felelősséget nem vállalunk!
Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Hirdetés  |  Kockázatok és mellékhatások