2018. december 13. csütörtök (Karácsony és Álom hava - Télelő, az év 50. hete és 347. napja)
Aperitif

- régebbi -  1   2   3   4   5   6   7   8   9   10 - újabb -

Erőtől duzzadó szelídség

 Eraviscum
 2008. december 24. 12:26:37

A szelídség nem meghunyászkodás, a szelídség nem szolgalelkűség és a szelídség nem is gyengeség, hanem a rajtunk uralkodó harag legyőzése, az állatias indulatok irányítása és így a rosszakaróinktól való megszabadulás. Aki szelíd, azon nem fog a hétköznapok elmegyilkoló monotonitása és a mindennapok mérgező keserűsége. Aki szelíd, nem alázkodik le a rút beszéd és a káromlások posványába, mert ami könnyen jön és igénytelenül használható, az gyöngévé teszi a testet, nem ad erőt. Azonban a béketűrés e magas szintje és a másik ember elviselése az ész fejlett és begyakorolt működését igényli. Egyszóval, szükséges az alázatosság képességét napi rendszerességgel is gyakorolni, nem csupán kényszeredett helyzetekben.

Felelősséggel vagy mindenki iránt, akivel találkozol, mert ezek a kapcsolódások ismérvei. Akár az emberhez közel álló az illető, akár egy teljesen ismeretlen. Akár észrevetted, akárcsak arctalanul átsuhan a látótereden. Mindezen viszonyok, még ha első pillantásra jelentéktelennek is tűnnek, de valójában megragadnak a tudat mélyén. Ezekből a tapasztalatokból gyűjtött emlékek táplálják a többi emberrel való viszonyunkat. Ha elképzeljük, hogy akikkel találkoztunk, azok hogyan befolyásolják az életünket, arra a kíméletlen következtetésre kell jussunk, hogy teljességgel hozzák tartoznak. A szülő, a gyermek, a vezető, a követő, a csinos, a csúf, az eladó, a vásárló, az ember, az állat. Mind-mind befolyásolják életünket, miként a velük való találkozás során formálódunk. Amikor testtel vagy csupán pillantással odaérünk a másikhoz, akkor kibillenve saját önmagunkra figyelő elménk megszokott világából megérezzük a másik kisugárzását. A találkozások által elraktározott külső megjelenések és gesztikulálások legtöbbször az álmok kontrolálhatatlan tudatalatti világában térnek vissza, így erősítik az ismerőseinkről betáplált előítéleteinket. Máris eldöntöttük, hogy ki a barátunk, ki az ellenségük, kit istenítünk és kit nézünk le. Ezen előítéletek alatt nem negatív meggyőződésekről beszélek, hanem mindenféle jellegzetesség felismerését, amely születésünktől kezdve ott van bennünk. Bár nem emlékszünk valósággal azon ember személyére, aki világrajövetelünket követően első ízben kezében tartott, mégis ő lehet a legmeghatározóbb személy életünkben. Ha fogadtatásunk békés volt, ez a béke végigkísérheti sorsunkat, ha feszültség vett minket körül, feszülten élhetjük végig életünket. Képzeljük csak el, hogy ha a valaha kapott összes simogatást egy pofon követett volna, akkor sosem bíznánk és szeretnénk a simogatást. De az emberi tudat ennél azért tökéletesebb, mert képesek vagyunk felismerni önmagunkat, egyedüliként az élőlények világában. Tudjuk, hogy a tükörben nem más látható, mint saját visszaverődésünk. Itt azonban még nem érnek véget lehetőségeink, hisz képesek vagyunk alakítani magunkat, hogy változzon a tükörben látható kép. Nem elég csupán a külsőt formázni, mert ha a kő, amiből a szobrot kifaragják belül repedezett, akkor a kész alkotás hamar szétesik. Barátságosságnak kell ezért lennie bennünk, mert szinte megszámlálhatatlanul sok ember közt élünk. Elsőként a család, ezt követi barátaink, majd közösségünk, aztán a társadalom. Mindenki ott csoportosul előttünk és egyszersmind mögöttünk, de lesz olyan, aki majd mellettünk és van, hogy helyettünk. Lehetett eddig bármennyire is gyötrelmes életünk, ha jól döntünk és megtartjuk új külsőnket, amelyet emberiségben mutatott tükör által formálunk, fokozatosan átalakítható életünk. Ha azt adod másoknak, amit elvársz, hogy Te is kapjál, akkor hatványozódik a jóindulat és mindenki boldog lehet. A boldogság alapja a lélekben van, és a lélek alapja, hogy önmagunkat szeressük annyira, hogy másoknak se akarjunk rosszat. Mert hisz ő ugyanolyan, mint én és mi ugyanolyanok vagyunk, mint ők, ezért Te sem lehetsz más. A munka nemesíti a lelket, a rossz munkahely rontja a morált, viszont, aki komolyan gondolja, az mindenképpen hivatást választ magának, amelyhez alázatosság, szelídség és türelem szükséges. Munkálkodj magadon, érezz hivatást mások iránt és meglátod megtérül a fáradozás.




- fel -
© 2008-2018 FilozófusKocsma Kft. „EGY KORSÓ BÖLCSESSÉG SOSEM ÁRT MEG!”
A weboldalon található egyéni kifejezések, szövegek és képek a FilozófusKocsma Kft. tevékenységét képezik,
így azok a kiadó tulajdonában állnak, következésképpen írásbeli hozzájárulás nélkül a weboldal bármely része
materiális módon semmilyen formában nem használható fel, valamint kereskedelmi forgalomba sem hozható,
csupán önálló és értelmes gondolatok tökéletesítésére, továbbá jótétemények véghezvitelére alkalmazható.
A weboldal böngészése kapcsán kialakult fizikai, értelmi és érzelmi sérülések miatt felelősséget nem vállalunk!
Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Hirdetés  |  Kockázatok és mellékhatások