2018. december 13. csütörtök (Karácsony és Álom hava - Télelő, az év 50. hete és 347. napja)
Aperitif

- régebbi -  1   2   3   4   5   6   7   8   9   10 - újabb -

Kurázsi, balsorsban is

 Eraviscum
 2009. március 17. 23:48:36

Nem csupán az embernek lehet tartós szerencsétlensége, hanem egy egész népnek is. Azokban az országokban, ahol jólét van és mentesek az ellenségeskedéstől, könnyen az egyén válhat önmaga sanyargatójává, miként elmerül saját gondjaiban és tunyaságában. Minél kényelmesebb az élet, annál kisebb bajokon aggódik egyre nagyobb mértékben az ember. Ilyenkor hajlamos elfelejti a múltat és a többi ember gondját, helyette saját nyavalyáit tekinti hatalmasnak. Azonban a történelem nem viccel és sokszor komoly akadályokat állít egy teljes nemzet elé, legyen külső vagy belső a rosszakaró.

Hogyan lehet legyűrni az ellenségességet? Mi a módja annak a lázadásnak, amely nem pusztítja el önmagát saját felsőbbrendűségi komplexusában? Miként vészelje túl az egyén a sanyargató rosszakaró hatalmát? Nevess az ellenfél képébe és ne alacsonyodj le az ő szintjére, hanem kisebbségedben maradj nagyobb nála. Mert semmisem dühíti és zülleszti jobban a leigázókat, mint a passzívan aktív ellenállás. Mert ha nyers erővel próbál valaki szembeszállni egy nálánál nagyobb uralommal, akkor megroppanhat tettereje és erőforrásait elpazarolja. Aki támad, azt védi beképzeltségének illúziója és az alattomosság szövetkezése. Mielőtt harcba száll, palástolja félelmét sunyi fegyvereivel és csalárd frigyekkel. A védekező azonban mit sem sejt békés naivságában és nyugalmat remél magának. Azonban a zsarnok nem nyugszik és sosem elégedett körülményeivel, mert neki több kell, mivel hajthatatlan. És ez lesz a végzete. Ezért sose kelj szembe e gyalázatosakkal erőt fitogtatva, mert a megmunkálatlan felszínek ütközése pusztulást hagy maga után. A higgadt védekező nem akarhatja saját romlását, hanem szívósságát kívánja növelni küzdelmeiben, így könnyedén legyőzve ellenségét, marad ereje másra is. Ha szellemével harcol, akaraterejével küzd, ami kimeríthetetlen kincsestára a szabad embernek. A lőfegyver besül, a kard elkopik, a páncél megrepedezik, a sziklafal ledől, a csont eltörhet, a nép feladhatja magát, a titoktartás megszeghető és még a szót is betilthatják, de a gondolat feltartóztathatatlan. Szorongasson hát a rablánc vasa, süvítsen bár a halálnak fuvallata, de énekelni kell, zengeni az igazság dalát. Mert a hatalomnál erősebb a szó, a gondolat leigázza a pusztán materiális világot, a művészet legyűri a zsarnokságot. A rosszakaró megretten, midőn hallja a nyomorúságba taszított énekét, aki még akkor is hallatja a hangját, mikor az ellen már legyőzöttnek véli őt. Énekelni kell múltról és jövőről, hősökről és a népről, megvívott csatákról és vitézségről, mert a történelem nem múlik el nyom nélkül. Akinek hangja kellően zengő, annak szavát nem vehetik. De ez csupán egy rege, amely győztesek ajkán örökké fennmarad, dicsőséget zengve, a harci dobok és kürtök hangjában visszhangzik.




- fel -
© 2008-2018 FilozófusKocsma Kft. „EGY KORSÓ BÖLCSESSÉG SOSEM ÁRT MEG!”
A weboldalon található egyéni kifejezések, szövegek és képek a FilozófusKocsma Kft. tevékenységét képezik,
így azok a kiadó tulajdonában állnak, következésképpen írásbeli hozzájárulás nélkül a weboldal bármely része
materiális módon semmilyen formában nem használható fel, valamint kereskedelmi forgalomba sem hozható,
csupán önálló és értelmes gondolatok tökéletesítésére, továbbá jótétemények véghezvitelére alkalmazható.
A weboldal böngészése kapcsán kialakult fizikai, értelmi és érzelmi sérülések miatt felelősséget nem vállalunk!
Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Hirdetés  |  Kockázatok és mellékhatások