2019. január 17. csütörtök (Boldogasszony és Fergeteg hava - Télhó, az év 3. hete és 17. napja)
Kultúrfetrengő

- vissza -

A kezdetek

 » Ősrobbanás
 » Földünk

Az idő, még ha mérni tudjuk is és történelemben gondolkodunk, összességében szinte felfoghatatlan. Az alap időszámítás is inkább az emberi társadalmak tükrében értelmezett, míg a Föld kora és Világegyetem ideje inkább már csak spekuláció. Mégis a geológusok és asztrofizikusok vizsgálataik és tapasztalataik alapján korszakokat, eónokat és érákat különböztetnek meg, haladva a kisebb időegységekig. Ez azért fontos, mert a gondolkodó ember nagy kérdése, hogy honnan jöttünk, valamint ebben közvetetten bennfoglaltatik, hogy hová tartunk. Önmagunkat csupán a múlt és jövő tükrében tudjuk körvonalazva meghatározni. Aztán ahogy az archeológusok is becsatlakoznak eszmefuttatásunkba, úgy elérkezünk a halandók időszámításához, ahol már egy többé-kevésbé elkülöníthető és időben előrehaladva egyre jobban számszerűsíthető időpontokhoz juthatunk. Ahogy a kultúrák változnak és a társadalmak fejlődnek, a ránk marad tárgyi eszközöket és írásbeliséggel megőrzött információkat figyelembe véve, sikerülhet valamiféle összefüggő látásmódot kialakítani. Természetesen, mint minden tudománynál, itt sem lehet önmagában szemlélni a jelenségeket, hanem szükséges a többi tudományág, mint vallástudomány, filozófia, történelem, szociológia, pszichológia, nyelvészet, irodalomtudomány és a reáltudományok észrevételeit alaposan megfontolni. A vallástudomány mindenkor az ember önmegismeréséről és világszemléletéről tanúskodik, amellyel az örökké változó világban próbálja a maradandót megtalálni. A filozófia rendelkezik azzal a gondolkodásmóddal, amely rendszerezni tudja a valóságot és az elképzeléseket. A történelem foglalja írásba az eseményeket, tagolja a korszakokat, begyűjti az évezredek, évszázadok, évek cselekményeit, amely alapján elődeinket megismerhetjük. A szociológia vizsgálja a társadalmak időben és térben való összetartozásának jelenségeit és változásait. A pszichológia keresi az ember elméjében működő logikus gondolkodórendszert, amely elődeinket is motiválta. A nyelvészet adja meg a valaha is létezett embercsoportokat összetartó közös kommunikáció kapcsolódásait. Az irodalomtudomány fedi fel a különböző korokban élő egyének valóságról és vágyairól alkotott képét. A reáltudományoktól kapjuk meg a világ valóságos számait és reakcióit, amely önmagában semmit sem fogalmaz meg, de a humántudományok segítségével értelmes egésszé kerekíthető. Majdan, amikor a nagy tudományos kuszaságból kibogozzuk magunkat, akkor találkozhatunk az egyénnel, aki leél egy életet, amelyeket években számol, éveit hónapokra bontja, heteit tevékenységekkel tölti, napjait meghatározott rend szerint tengeti, óráit beosztja, perceit kivárja, másodpercben reagál és várja a pillanatot, hogy megtudja ki is ő valójában.

- fel -

Ősrobbanás

A legelterjedtebb elmélet szerint a jelenleg ismert világegyetemünk az ősrobbanással (angolul "Big Bang", ékes magyarsággal "Nagy Bumm") kezdődött nagyjából 13,7 milliárd évvel ezelőtt. Az elgondolás szerint a világegyetem egy rendkívül sűrű és rendkívül forró állapotból fejlődött ki. Ennek legelső megfogalmazása Monsignor Georges Henri Joseph Édouard Lemaître (1894. július 17.–1966. június 20.) belga római katolikus pap, fizikus és csillagásznak köszönhető, aki tanárként dolgozott a Louvain-i Római Katolikus Egyetemen. Az "Ősatom hipotézise" írását 1931-ben publikálta a Természet című újságban, amelyet többen szkeptikusan fogadtak, mint például Albert Einstein, mégis ez a teória változtatta meg a tudományos gondolkodásunkat.
Az ősrobbanás-elmélet a Hubble-törvényből indul ki, amely szerint a távoli galaxisok színképvonalai vöröseltolódást szenvednek, így ennek mérésével megállapítható, hogy a távoli Galaxisok a Földhöz képest egyenletes sebességgel távolodnak. Ezt kivetítve a múltba, megfigyelések alapján az állítható, hogy a világegyetem egy alapállapotból kezdett tágulni, ahol az anyag és az energia rendkívüli nagy hőmérsékletű és sűrűségű volt. Lemaître az "ősi atom" létezésének, felrobbanásának, majd annak tágulásának bizonyításához Albert Einstein általános relativitáselméletét felhasználva származtatta a Friedmann-Lemaître-Robertson-Walker egyenleteket. Az ősrobbanás idejét arra datálják, amikor ez a megfigyelhető tágulás elkezdődött.

- fel -

Földünk

4,6 milliárd évre számítják Naprendszerünk kialakulásának kezdetét egy molekuláris űrködből. A Föld korát 4,5 milliárd évesnek datálják, amelyet radiometrikus kormeghatározással vizsgált kőzetekre alapoznak. Ha a Föld életkorát 24 órának vesszük (ahol minden másodperc kb. 53 000 évet jelent), akkor az univerzum keletkezése majdnem 3 nappal korábban kezdődhetett. Az élet megjelenése 3,9 és 4,1 milliárd év között történhetett (cianobaktériumokkal). A földtörténeti idő legnagyobb időegysége a szupereon, ezt osztjuk eonokra, azt érákra, azt periódusokra, azt pedig epochokra, végül pedig korokra.

frissencsapolva: 2014 NYARÁNAK VÉGÉN




- fel -
© 2008-2019 FilozófusKocsma Kft. „EGY KORSÓ BÖLCSESSÉG SOSEM ÁRT MEG!”
A weboldalon található egyéni kifejezések, szövegek és képek a FilozófusKocsma Kft. tevékenységét képezik,
így azok a kiadó tulajdonában állnak, következésképpen írásbeli hozzájárulás nélkül a weboldal bármely része
materiális módon semmilyen formában nem használható fel, valamint kereskedelmi forgalomba sem hozható,
csupán önálló és értelmes gondolatok tökéletesítésére, továbbá jótétemények véghezvitelére alkalmazható.
A weboldal böngészése kapcsán kialakult fizikai, értelmi és érzelmi sérülések miatt felelősséget nem vállalunk!
Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Hirdetés  |  Kockázatok és mellékhatások